Magyarország és a Dunakanyar egyik leglátványosabb túraútvonala a Rám-szakadékba vezet. Rendkívül népszerű helyszín, rengeteg látogató keresi fel. A Rám-szakadék a Pilis hegységben található. A Duna partján elhelyezkedő Dömös nevű településről közelítjük meg gyalogosan, a zöld sáv jelzést követve. A Rám-szakadék egyike volt a legnehezebben járható magyarországi turistaútaknak, de mivel napjainkban korlátok és létrák segítitk a haladást, ez nagyban megkönnyíti a túrát.
Elhagyva Dömöst, két lehetőség van tovább haladni a szakdék felé. Az egyik egy aszfalt úton vezet, egészen az első kialakított pihenőhelyig, a másik az erdőn keresztül. Mi betértünk az erdőbe és az ott vezető ösvényen folytattuk utunkat. Hamarosan elérkeztünk a pihenőhelyhez, ahol az asztalok és padok mellett egy forrást is találtunk valamint egy kápolnát.
A Szentfa nevet viselő kápolna egy Szűz Mária jelenésnek a helyszíne. A hagyomány szerint 1885-ben, május első vasárnapján, két dömösi kislány letelepedett egy szép bükkfa alá. Egyszer csak Szűz Mária képét pillantották meg a fán a kis Jézussal. Mindkét alakon a Szent Korona, a fejük körül pedig glória látszott. Egy arra járó nagyobb gyermek gyorsan a faluba szaladt, a Dömösről hamar megérkező idősebb asszonyok szintén látták a jelenést. A hely azóta csodás gyógyulások helyszínévé vált. A fa már nincs meg, de a helyén egy kápolna épült, amely a csodafa emlékét őrzi. Minden év augusztus 15-én, vagy az ahhoz legközelebbi vasárnapon Nagyboldogasszony ünnepnapjára emlékezve, a helyi katolikus lelkipásztor szentmisét tart.
Újratöltve kulacsunkat a forrásból, tovább folytattuk túránkat a Rám-szakadék felé. Eleinte könnyű terepen visz az út, majd ahogy közeledünk a szakadékhoz a terep egyre kalandosabbá válik. A szakadék elején kisebb vízeséseket találunk, majd ahogy haladunk beljebb a szakadékban egyre vadregényesebb a táj és egyre nagyobbak a vízesések.
A nagyobb vízesések mellett létrákon mászunk felfele. A szűk, meredek falakkal határolt szakadék a benne csörgedező patakkal, a kialakult vízesésekkel rendkívül látványos.
Gyakorlott túrázóknak nem egy nehéz túra, de annál kalandosabb és a látvány sem mindennapi. Mi száraz időban jártuk végig a szakdékot, de ilyenkor sem árt a kényelmes és vízálló cipő. Esős időben gondolom sokkal nehezebb a szurdok bejárása, ilyenkor a létrákon is könnyen megcsúszhatunk. Száraz időben sem árt figyelmesen haladni a létrákon, mert ilyenkor is fennáll az elcsúszás veszélye.
Aki teheti látogasson el hétköznap a szakadékhoz, mivel ilyenkor jóval kevesebb a látogató, gyorsabban lehet haladni, nem kell mindegyre megállni és megvárni, amíg az előttünk lévők tovább haladnak. Amiatt, hogy hétvégenként nagyon sokan látogatnak el a Rám-szakadékhoz, a haladást egyirányúvá tették. Dömös irányából, lentről fölfele megyünk keresztül a szakadékon, visszafele pedig nem ugyanott jövünk, hanem a Lukács-árok fele kerülünk.
A túránkat a Rám-szakadékba összekötöttük további látnivalókkal. Elmentünk egészen Dobogókőig, onnan pedig még a Prédikálószéket is bevállaltuk, annak ellenére, hogy későn kezdtük a túrát és a Prédikálószékre már csak naplemente után pár perccel érkeztünk, ezért utunkat visszafele már sötétben kellett megtegyük. Nem volt veszélytelen a visszafele utunk, de szerencsésen visszaértünk Dömösre. Erről nem írok részletesebben, de az alábbi videóban megnézhetitek a Dömös- Rám szakadék-Dobogókő-Prédikálószék-Dömös körtúránkat.
Úticélok 