Utazás

Túl vagyunk egy 31 órás utazáson. Ahhoz képest, hogy keveset aludtunk, egész jól bírtuk. Június 20.-án délután fél 7-kor indultunk Marosvásárhelyről Bukarestbe. Hat óra buszozás után, éjjel 2 után érkeztünk meg a bukaresti Otopeni repülőtérre. Aránylag hamar telt az idő a reggel 6:05-ös indulásig. Bukarestből Párizsig 3 órát repültünk az Air France légitársasággal. Hamar elrepült ez a három óra, többnyire aludtunk. Kaptunk egy reggelit is, ami egy zsemle, egy lekvár, egy gyümölcs püre és keksz volt, meg kérhettünk egy italt is hozzá, kávé, tea, víz, gyümölcslé közül választhattunk.

Párizsba reggel 8 óra után érkeztünk meg. Rögtön érkezés után találtunk egy nagyon jó helyet, ahol kanapék voltak, hamar le is csaptunk egyre s felváltva aludtunk egy kicsit. A közelben volt egy, kutacska is, ahonnan finom hideg vizet lehetett inni. Körülbelül 6 óránk volt a csatlakozásig. Miután pihentünk egy kicsit elindultunk megkeresni a kaput, ahonnan a gépünk kellett felszálljon. Amíg vártuk a csatlakozást lehetett több helyen is tölteni a telefonokat, az internet is működött, habár nem a legjobban. Helyi idő szerint délután 13:55-kor kellett induljon a gépünk Panamavárosba. Kis késéssel indultunk, mert csak egy felszállópálya működött és ki kellett várjuk a sorunkat a felszálláshoz.

Ahogy felültünk a gépre már várt minket egy kis csomag a széken, párna, takaró, szemvédő, fülhallgató, hogy kényelmesebbé tegye az utazást. Szintén az Air France járatával utaztunk, egy majdnem 11 órás repülőút állt előttünk. El kell mondjam, hogy a gépen kitűnő volt a kiszolgálás. Alig ültünk fel máris lehetett italt kérni, elég nagy volt a választék, pezsgő, fehér és vörösbor, sör, víz, gyümölcslevek, üdítők. Hamar felszolgálták az ebédet is, két menü közül lehetett választani. Mi a csirkét választottuk párolt zöldségekkel, volt mellette még egy majonézes zöldségsaláta, egy zsemle, vaj, camambert sajt, sütemény és víz.

Ebéd után lehetett teát vagy kávét kérni. Megebédeltünk majd aludtunk pár órát. Alig ébredtünk meg máris kaptunk egy fagyit is, ami nagyon jól esett. Volt előttünk egy képernyő, ahol végig követni lehetett, hogy merre járunk, lehetett filmeket nézni, zenét hallgatni, játszani.

Ezek után még mindig hátra volt 5 óra a repülésből. Ezt a bejegyzést ekker kezdtem el, Laci pedig közbe videót vágott, készül a 72 nap Dél Amerikában sorozat vasárnapi része. Szóval még jól is jönnek ezek a hosszú utazások. Közben aludtam még egyet, megnéztem egy filmet s azzal meg is érkeztünk a panamai Tocumen nemzetközi repülőtérre. Hamar átestünk az útlevélvizsgálaton, megkérdezték mennyit maradunk, hol foguk lakni, majd ujjlenyomatot vettek mindkét kezünk minden ujjáról majd le is fényképeztek. Ezt követően ki kellett töltsünk egy nyomtatványt az adatainkkal és arról, hogy a személyes használati cikkeken kívűl mit hozunk magunkkal. Ezt leadtuk, átvilágították a csomagot s ezzel meg is érkeztünk Panamavárosba

Első benyomások Panamáról: még a levegő is más! Nagy a páratartalom, nem vagyunk mi ehhez szokva. A másik, hogy jó, ha tud az ember spanyolul, mert már az első pár percben elő kellett szedjük a spanyol tudásunkat.